Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Otthonom voltál

2024-11-21

Otthonom voltál

Mikor megismertelek, éreztem, hogy te vagy az otthonom,
Hogy ez valami más, valami, amit nem ismertem korábban.
Éreztem, hogy te leszel a gyermekem apja,
Hogy együtt építünk majd egy világot, ami csak a miénk.

De szép lassan elvesztettük egymást az út közben,
A szeretet helyét átvette a harag és a csend.
Láttam a legrosszabb oldalad, minden gyengeséged,
És tudom, ez az, amit te nem tudsz elviselni.

Nem bírtad a nyomást, nem álltál készen arra,
Hogy apává válj, hogy férj legyél, hogy támasz legyél.
Ezért inkább megcsaltál, elhagytál,
A szemembe mondtad, hogy nem szeretsz, és hazudtál.

Hazudtál, olyan sokat, hogy már én is elhittem,
Hogy nem érek semmit, miközben ti voltatok mindenem.
Azóta üres vagyok, magány a társam,
Hiányzik a családom, hiányzik az otthon, amit veled álmodtam.

Mégis, miért érzem azt, hogy képesek lennénk rá?
Hogy valahol mélyen még van remény, még van csoda?
Miért érzem, hogy te vagy még mindig az otthonom?
Hogy bármi történt, hozzád húz a szívem, ha fájdalom?

Talán ez az, amit sosem értünk meg igazán,
Hogy az otthon nem ház, nem ígéret, nem csupán ábránd.
Hanem egy érzés, amit benned találtam,
És amit elvenni tőlem, soha senki nem tudhat.

Te mégis elvetted, és ezt nehéz elfogadnom,
Egy világot döntöttél romba egyetlen mozdulattal.
Nem látod, hogy mi történt, hogy mit hagytál hátra,
Csak a saját utadat nézted, a fájdalmam számodra láthatatlan.

Te pedig nem érted, miért gyűlöllek,
Nem érted, hogy ez a gyűlölet nem tiszta érzés,
Hogy benne van minden szeretet, ami volt,
És minden remény, amit szétszaggattál.

Nem érted, mit vettél el tőlem,
Nem csak egy embert, nem csak egy álmot,
Hanem magamat is, a hitemet, hogy szeretni lehet,
Hogy építeni lehet a romokból is új életet.

Elvetted tőlem a bizalmat,
Hogy valaki mellettem marad, ha nehéz.
Elvetted a családot, amit oly mélyen vágytam,
És elvetted a reményt, hogy valaha igazán otthon lehetek.

Most csak üresség van, és ez fáj,
Egy fal, amit körém építettél, és nem tudok kijutni.
De legjobban az fáj, hogy te nem érzed ezt,
Hogy számodra mindez talán sosem volt igaz.

 

 

Hozzászólások (0)